A megbízott elnök: Járdi Ádám - interjú

Mint ismeretes a kecskeméti Főiskola kézilabda szakosztálya feljutott a NB2-be! Az egyesület megbízott elnökével, Járdi Ádámmal beszélgettünk. Múltról, jelenről, jövőről.


Kefo Handball: Valójában mi feladata egy megbízott elnöknek?

Járdi Ádám: Először is szeretném megköszönni mindenkinek, aki a tavalyi évben munkájával a feljutáshoz segítette a Kecskeméti Főiskola kézilabda csapatát. Hatalmas élmény, és természetesen nagyon sok munka van az előző bajnoki évben. A Bács-Kiskun Megyei Regionális Bajnokságot a Dunaföldvár csapata nyerte, de mivel ők Tolna megyei együttes, így automatikusan a bajnokságban legjobb helyen végzett Bács megyei csapatot illeti meg a magasabb osztályban való indulás joga.
Igazából, aki ismer, tudja, hogy nem egy jól csengő pozícióért csinálom ezt az egészet. Egyik barátom szerint én inkább a „Főiskola Piki bácsija vagyok” ami büszkeséggel tölt el, hogy egy lapon emlegetnek vele ilyen fiatalon. Egy ilyen kis egyesület életében talán nem is lehet különbséget tenni pozíciók között. Az elejétől én voltam az, aki felvállalta azt, hogy elintézek mindent, ami a csapat működéséhez szükséges, és mivel én is a Kecskeméti Főiskolán szereztem diplomámat megvoltak a kapcsolatok. Maga a megbízott elnöki titulus arra utal, hogy a minden nemű hivatalos ügyintézésnél én képviselem a férfi kézilabda szakosztályt.


KH: Honnan jött a felismerés, hogy Kecskemét város nem alszik jól egy második kézilabda csapat nélkül?

J.Á.: Soha nem egy második csapat létrehozatala motivált Kecskeméten, és soha nem is szeretném, ha így vonulnánk be a köztudatba. A felismerés már nagyon régóta sok kecskeméti kézilabdásban benne volt, de én voltam ott és én karoltam fel Kun István elgondolása alapján ezt az ügyet. Az alap ötletért egészen 2009-ig kell visszamenni, amikor is az akkor még NB1-ben szereplő kecskeméti együttes junior csapatát a klub elindította a Bács-Kiskun megyei férfi felnőtt bajnokságban. Abban az évben ugyan ez a forgatókönyv játszódott le, mint most - a Dunaföldvár csapata mögött másodikként fejeztük be a bajnokságot! (szerk. akkor még Járdi Ádám is tagja volt ennek a csapatnak)! A klub a nagy költségekre hivatkozva nem indította el akkori csapatunkat az NB2-es bajnokságban, aminek a kecskeméti utánpótlás mai napig szenvedi hiányát, hiszen egy igen tehetséges jó kohéziót képző társaságot engedtek szét, ezzel feladva az addig Péter László által belefektetett munkát.



KH: Hogyan zajlott az egyesület létrejötte? A Főiskolának volt szüksége egy kézilabdacsapatra, vagy a te saját ambíciód volt, hogy létrehozz és ebben segített a Kecskeméti Főiskola?

J. Á.: Szerencsére egyesületet nem kellett létrehozni, de ettől függetlenül így sem volt egyszerű az indulás. Attól, hogy valaki a kézilabdában mozog minden nap, a csapat körüli teendők egy merőben új kihívást jelentettek. A GAMF karon lévő DSK nem volt alkalmas arra, hogy a megyei bajnokságban elinduljunk vele. Szerencsénkre a kertészeti karnak volt egy egyesülete, amelyet még 1987-ben Kégel Tamásék hoztak létre. Az ő segítségüknek köszönhetően váltott zöldre a lámpa és Kecskeméti Kertészeti Főiskolai Kar Diáksport Egyesülete néven elindultunk a bajnokságban. Ha a kérdésre koncentrálok, akkor Kun Istvánnal közös ambíciónk volt a csapat létrehozatala, és ehhez nyújtott segítő kezet a Főiskola.


KH: Milyen nehézségekkel kell szembenézni valakinek, aki gyakorlatilag a semmiből szeretne létrehozni egy klubot? Elég az eltökéltség, vagy kapcsolatrendszer nélkül nem lehet végigvinni ilyesmit?

J. Á.: Manapság ismeretség nélkül nagyon semmit nem lehet elérni. Szerencsére Liptai György a Szövetség főtitkára ebben a kezdeti szakaszban tapasztalatával mindenben segítette munkámat, de nem kell itt semmilyen elfogultságról beszélni. Aki ismeri őt tudja, akármilyen kérdéssel forduljanak hozzá a Bács-Kiskun Megyei csapatok, ő az, akihez tanácsért a leglehetetlenebb időpontban is lehet fordulni. Meg kell, hogy mondjam, ő is azon személyek közé tartozik, aki nélkül, most nem beszélhetnénk az NB2-es bajnokságról!



KH: Az első évben feljutást harcolt ki a csapat. Számítottál ilyen sikerre az első idényben?

J.Á.: Ahogy szokták mondani evés közben jön meg az étvágy, így történt ez az esetünkben is. Olyan gyorsan zajlottak az események, hogy a csapat első edzése után szinte már az utolsó, mindent eldöntő tiszakécskei derbi következett. Persze ha jobban bele megyünk a dolgokba, voltak fordulópontok. A sikerünknek a kulcsa talán az volt, hogy szellemiségben egy szinte hasonló gondolkodású, egymásért küzdő brigádot sikerült formálnunk, mint anno az a bizonyos junior csapat volt. Talán mindenkinek második családja lett ez a kis közösség és rangsorba ezt előbbre is helyezném, mint a végső sikert. A nyakunkba akasztott ezüst csupán egy tárgy marad tele emlékekkel, de a kialakult emberi kapcsolatok százszor többet jelentenek.


KH: Egyértelmű volt-e, hogy a csapat vállalja az NB2-s indulást?

J.Á.: Bennem mindig maradt egy rossz érzés ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban. 2009-ben megfogadtam, hogy ha életemben lesz még ilyen lehetőség és én állhatok abban a szerepkörben, hogy a csapat vállalja -e a magasabb osztály kihívásait, arra én nem fogok nemet mondani! De nem csak az én döntésem volt ez. A csapat közösen hozta meg a döntést, ami természetesen nem volt egyhangú. Az összhang ellenére mindenki tudta mennyivel más vidék az NB2-es bajnokság. De hát a végeredmény egyértelmű. Irány az NB2!!


KH: Hogyan sikerültek az erősítések? Vannak-e hiányposztok? Mindenki vállalta-e az NB2-t a tavalyi sikercsapatból?

J. Á.: Sok név van a tarsolyunkban, de végleges nevekről augusztus végén tudunk csak beszélni. Természetesen a tavalyi csapatból mindenkivel leültem beszélni, hogy mit érez magában, tudja és akarja -e vállalni. Egy amatőr csapatnál ezt a fél-profi szemléletre való átváltást már nem mindenki vállalta be. A csapat magja viszont együtt maradt. Legjobban talán csapatunk tavalyi gólkirálya Jordán Gusztáv hezitált, de végül ő is igent mondott. Játékosok szempontjából jó helyzetben vagyunk, hiszen a város egyéb adottságaiból fakadóan Kecskemét, Magyarország talán leggyorsabban fejlődő városává nőtte ki magát. Ez vonzerőt jelent a Főiskolai jelentkezéseknél is, hiszen országosan a vidéki főiskolákra jelentkezők száma évről évre csökkent. Kecskeméten a duális képzésnek és az autóipari beruházásoknak köszönhetően, még emelkedett is a hallgatói létszám. Ez a nagyobb létszám nekünk is jó, hiszen nagyobb merítési lehetőséget jelent a csapat számára is.


KH: Mi lesz a sorsa azoknak a játékosoknak, akik nem vállalták a feljutást a csapattal?

J.Á.: Semmiféleképpen nem szeretnénk senkit csapat nélkül hagyni, hiszen mindenki értékes tagja ennek a közösségnek. A tavalyi évből mérleget vonva szeretnénk ezen játékosok számára egy megyei csapatot indítani, ahol megfelelő játéklehetőséghez jutnak.


KH: A harmadosztályban már követelmény utánpótlás-csapat indítása is az ifjúsági bajnokságban. Mekkora terhet ró mindez a klubra?

J.Á: Ez így igaz! Nem hiszem, hogy utánpótlás esetében fel lehet –e hozni a teher szót. Főleg a mai sporttámogatási rendszerben, ahol az együttesek pályázni tudnak az utánpótlás csapataik költségeire.


KH: A tavalyi sikeredző Boros Kornél nem vállalta a csapat további edzői tevékenységét! Kinek lett bizalom szavazva az edzői poszton?

J. Á.: Hát igen, bajnokság végén jelezte, hogy nagyon szívesen segített, de az NB2-es felnőtt bajnokság edzői tevékenységére még rutintalannak érzi magát. Aki nem tudta volna az itteni edzői feladati mellett Kornél a Primavera Mizse KC NB1/B-s felnőtt csapatának kapusa. Az élet útjai kifürkészhetetlenek - a Mizsei csapat jól tudott erősíteni így Kornél csupán harmadik számú kapusként lett volna a keret tagja. Pont még nem került az i-re, de nagyon remélem, hogy a megfelelő fejlődése érdekében, egy kölcsön megállapodás keretében csapatunkhoz kerülhet. Az edzői teendőket a jövőben Kun István végzi, így ha minden jól megy, létrejön egy érdekes váltás, amit legjobban az „edzőből játékos, játékosból edző” –vel lehetne jellemezni.


KH: Milyen elvárásokkal vág neki a csapat a következő idénynek?

J. Á.: Egy osztályt váltó csapatnak semmi más célkitűzése nem lehet, csak hogy megvesse lábát a magasabb osztályú bajnokságban. Én a 8. helyet tűztem ki célul. Ebben a szemléletben vágunk neki a bajnokságnak.


KH: Hosszú távon mik az egyesület céljai?

J. Á.: Vérmesebb szándékunk nincsen, és nem is lesz! Egy főiskolai háttérrel és ember-anyaggal az NB2-es bajnokságnál fentebb nem érdemes menni. Célunk egy családias légkörrel és biztos anyagi háttérrel rendelkező csapat létrehozása, ahol az NB2-es felnőtt és junior illetve a megyei felnőtt csapat kohéziója megfelelő. Ezt a koncepciót szeretnénk tovább folytatni, amit sikerült ilyen hamar megvalósítani.

Közösségi oldalaink

Eseménynaptár