Küzdöttünk, harcoltunk, kikaptunk

Hétvégén ismét Pestet vettük célba, szombaton a Honvéd fogadott minket. A jobb erőkből álló hazaiakat az első félidőben sikerült meglepnünk, de innentől átadom a képzeletbeli pennát kapusunknak Boros Kornélnak, akinek a mostani beszámolót köszönhetjük:

"Jó kedvel és magabiztosan várta minden egyes játékosunk a meccset. Mindenki tudta,hogy nem mi vagyunk az esélyesek, mégsem feltartott kézzel, hanem hatalmas lelkesedéssel és akarattal lépett a csapat pályára.

Jól is kezdtük az első félidőt, keményen védekeztünk és megfelelő átütőerővel játszottunk, nem véletlen, hogy a játékrész végére csak egygólos hazai vezetést mutatott az eredményjelző tábla. (10-9)

A második félidő kezdetekor, talán kicsit bent maradt a csapat az öltözőben, eltűnt a védekezésből az agresszivitás és a támadások ötlettelenek voltak.

Ennek egyik oka, hogy vezéregyéniségünknek Zolinak, az első félidőben kificamodott az ujja, ott helyben lett visszarakva. Bár Zoli kemény, de nem egy Terminátor, ezért a második félidőben többet pihent, ez okozhatta a tanácstalanságot a 2. félidőre.

Ennek ellenére a második félidő elején még tartottuk magunkat, de a sorozatos hibákat könyörtelenül kihasználta az ellenfél, így alakult ki a 9 gólos különbség.

Kétségkívül a mezőny egyik legjobb csapatával játszottunk, de ha jobban odafigyelünk a 2. félidőben nem lett volna több 3-4 gólnál a 2 csapat között."

Szóval tisztes helytállás mellett egy vezéráldozattal elszenvedtük eddigi legnagyobb vereségünket. A Honvéd ezzel fellépet a dobogó második fokára, mi maradtunk a 9. helyen, szerencsére egyik riválisunknak sem sikerült nyernie ebben a fordulóban.

Közösségi oldalaink

Eseménynaptár